Mi is az a „másfélfokos” ünnep? Leginkább talán úgy lehetne leírni, hogy öko- és társadalomtudatos, zöld és felelős ünnep. Amikor úgy igyekszünk ünnepi hangulatot teremteni, ételeket-italokat készíteni, egymásra való odafigyelést és ajándékozást szervezni, hogy közben odafigyelünk környezeti és társadalmi hatásunkra. A GreenDependentnél kislábnyomos ünnepnek is hívjuk már évek óta.
Hogy mire gondolunk pontosan és praktikusan? Például arra, hogy helyi, szezonális, és ha lehet, bio élelmiszereket veszünk. Esetleg kísérletezünk, hogy húsmentes ételeket is kipróbálunk. Odafigyelünk, hogy ne legyen élelmiszerhulladékunk. A díszítést már meglévő, újrahasznosított dolgokból, anyagokból oldjuk meg. Ajándéknak élményt, saját időnk adását, saját kézzel készített finomságok adását is átgondoljuk. Rengeteg kisebb-nagyobb dolgot tehetünk, és hogy megkönnyítsük az átgondolást, egy listát is készítettünk ehhez, valamint összeválogattuk a kifejezetten a másfélfokos életmódra szabott legfontosabb lehetőségeket. Sőt, sok éven át készítettünk adventi, ünnepi készülődős kislábnyomos vagy másfélfokos naptárat is (1., 2., 3. és 4. hét). Idén épp nem, de mivel a legtöbb ötlet nem évül el, szeretettel ajánljuk tavalyi összeállításunkat, illetve saját készülődéseink történetét!
Boza-Kiss Benigna – Fordított ajándékozás
Nyakunkon a Karácsony! A főként hangulatos, örömteli, és remélhetőleg elsősorban lélekbeli felkészülés mellett, az ünnep közeledte sokakat szorongással, aggódással (is) tölt el. Egy átlagos magyar felnőtt 2023-ban kb. 71 ezer forintot tervez elkölteni ajándékokra egy reprezentatív kutatás alapján, mely 11.000 forinttal több, mint tavaly, bár az infláció miatt kb. ugyanannyit ér. Az anyagiakon túl a szorongást erősítheti az ajándékozási kényszer, a tanácstalanság, hogy mit adjunk, illetve hogy sokaknak ilyenkor egyéb feladat mellett nem jut idő a kikapcsolódásra, az együtt töltött időre.
Az ajándékok jórészét, kb. 40-45%-át a játékok teszik ki, melyekkel elárasztjuk a gyerekeinket (és önmagunkat). A Statista adatbázis platform szerint a játékpiac évről évre bővül, mára Európában elérte a 32 milliárd euró árbevételt – és ez csak az új játékokat tartalmazza. Kutatások bizonyítják, hogy a „kevesebb több”. Amerikai kutatók azt találták, hogy a túl sok játék csökkentette a gyerekek játékának minőségét, mert folyamatosan eltereli a figyelmüket, nehezen tudnak elmélyülni, ráadásul a szociális kapcsolódásaikat is csökkenti. Mellesleg ugyanez történik a felnőttekkel is, ha zsúfolt, telepakolt, rendezetlen helyen kell dolgoznunk, egyszerűen nehezebben haladunk, elterelődik a figyelmünk, és nehezebben koncentrálunk. Mások azt is bebizonyították, hogy a játékáradat negatívan befolyásolja a szülői, gondozói elköteleződést. Kevesebb játékkal a szülő is könnyebben megbirkózik, nem köti le az idejét és a figyelmét az állandó pakolás, sőt helyhiány. Sokunk jutott el oda, hogy a szükségtelen javak felhalmozódása is már stresszt okoz.
Nálunk már októberben elkezdődik a „Mit tudunk venni a gyerekeknek, aminek igazán örülnek?” párbeszéd. Bár maximálisan megértjük az igényt, hogy a rokonok a legjobb, legújabb, legizgalmasabb új játékot szeretnék saját maguk A FA alá helyezni, féltjük is a gyerekeinket attól, hogy elanyagasiasodnak és hogy szó szerint nem férnek be a szobájukba a rengeteg játéktól, könyvtől, sporteszköztől. Eljött az a pillanat, hogy őszintén nem tudnak ők se megnevezni semmit, amire szükségük lenne. A felnőttek között már régen nem ajándékozunk, és a társasjátékozás, képnézegetés a fő karácsonyi program. Mivel a testvéremnek hasonló korú gyerekei vannak, mint nekünk, elhatároztuk, hogy legalább a közös ünnepen leállítjuk az ajándékáramlatot. De azért nem tudtuk elengedni az ajándékozás hangulatát. A gyerekekkel egyeztetve (6-14 évesek), a nekik szánt összeget jótékony célra fordíthatják. Próbáltunk ehhez egy hagyományt is kialakítani, hogy közös élménnyé váljon. Előre összegyűjtöttünk 15 változatos szervezetet, és táblázatban összeszedtük, hogy mit érdemes róluk tudni, milyen nagyobb célt szolgálnak, és mi a bankszámlaszámuk. Volt közöttük társadalmi szervezet (pl. SOS Gyermekfalu, Magyar Élelmiszerbank, Tanítanék sztrájkalap, Déméter ház), volt állatvédő (pl. Zöld Zebra Állatvédő Egyesület, Futrinka Egyesület, Magyar Madártani Egyesület), ill. környezetvédelmi szervezet (10 millió Fa Alapítvány, Saving The Amazon), de aktualitásából adódva kijevi kórháznak szánt generátor támogatása is. Fontosnak tartottuk, hogy sokszínű legyen a válogatás, és bár egyikhez se volt konkrét kötödésünk, mégis valahogy kapcsolódjon az életünkhöz.
Karácsonykor, az ajándékozás helyett körbeültünk, és elmeséltük a gyerekeknek, hogy melyik szervezet mit csinál, miért fontosak, milyen nagyobb célt szolgálnak (társadalmi egyenlőtlenség, klímaváltozás, háború ellensúlyozása stb.). Majd elkezdtünk beszélgetni. Végül minden gyerek kiválasztotta, hogy melyik szervezetnek adná a rá eső összeget. Persze, szomorkodtunk, hogy nem tudunk mindenkinek adni, de ezt is meg kell tanulnunk. Így kaptak egy kis ajándékot tőlünk az árva gyerekek, az értünk küzdő és kirúgott tanárok, az elhagyott állatok, és „ültettünk” egy fácskát az Amazóniai esőerdőbe.
Mihály Edina – Karácsonyfa helyből, ajándékok másodkézből… vagy társadalmi vállalkozásoktól
Általában nagyon könnyen megírom a másfélfokos életmód blog posztjait, hiszen mi sem egyszerűbb annál, mint leírni, mi hogyan zöldítjük az életünket. Most viszont már 10 perce csak bámulom az üres dokumentumot, és nehezemre esik elkezdeni az írást… Leginkább azért, mert úgy érzem, a karácsonyt nem ünnepeljük (elég) zölden. Hiszen ilyenkor a szokásosnál több húst eszünk, veszünk ajándékot (igaz, főként csak a gyerekeknek) és karácsonyfát is állítunk. Ezeket persze már megszokásból igyekszünk a lehető legkisebb terheléssel megtenni, de azért csak elnézőbbek vagyunk magunkkal az ünnepi időszakban.
Ahogy Beniéknél, úgy nálunk is az a fő kihívása az ajándékozásnak, hogy ne toljuk túl, ne árasszuk el túl sok, felesleges kacattal a gyereket, illetve a gyerekszobát. Ezért sok apróság helyett általában 1-2 komolyabb, minőségi, általában fajátékra esik a választásunk (és szemrebbenés nélkül veszek neki másodkézből, használt játékot), de kapott már karácsonyra szánkót és futóbiciklit is. Fontos, hogy ezt az elképzelésünket a nagyszülők és más rokonok felé is időben kommunikáljuk. Sőt, már az adventi időszakban is figyelünk erre, nálunk idén az adventi naptárban nem csoki vagy apró kis játékok lesznek, hanem minden napra egy közös élmény: mézeskalács sütés, körhintázás a karácsonyi vásárban, egy új mese elolvasása este, korcsolyázás, és ha szerencsénk van, hógolyózás vagy szánkózás is.
A családban mi legtöbbször csak a gyerekeknek veszünk/küldünk nagyobb ajándékot, a férjemmel egymást csak valami apró, szimbolikus dologgal ajándékozzuk meg, a többiek pedig általában kézzel készített apróságot (pl. szappan, fürdőgolyó, fermentált finomság vagy befőtt) kapnak, vagy pedig élményajándékot (pl. koncertjegy). De szeretek társadalmi vállalkozásoktól, civil szervezetektől is ajándékot venni, így ugyanis nem csak a megajándékozott örül, hanem valamilyen társadalmi célt is támogathatok. Itt egy korábbi gyűjtés ilyen szervezetekről, ahol szuper ajándékokat lehet beszerezni.
A karácsonyfa nálunk mindig igazi fenyő, a rendelkezésre álló hely függvényében vagy gyökeres, amit kiültetünk, vagy pedig vágott, de akkor azt a közelben élő, őstermelő ismerőseinktől szerezzük be… többször előfordult már olyan is, hogy egy farmlátogatással egybekötve mi magunk vágtuk ki a karácsonyfánkat. És ha már arra járunk, akkor a karácsonyi asztalra szánt finomságokat is tőlük szerezzük be.
A díszítést is igyekszünk minimalistán, meglévő és természetes anyagokból megoldani, a karácsonyfadíszeket évről évre újrahasználjuk, az asztalra általunk szedett fenyőtoboz kerül dekorációnak, vagy nagy kedvencem ez a könnyen, gyerekekkel is elkészíthető szódabikarbóna-dísz.
Apropó karácsonyi vacsora… karácsonykor sosem készítek új recept alapján vagy valami különleges új hozzávalóval készülő ételt, csakis a jól bevált klasszikusokat, amik álmomból felébresztve is jól sikerülnek, és mindenki szereti, így biztosan nem romlanak ránk és nem kell élelmiszert kidobni.
Szőllőssy Anita – Vajon meg tudunk szabadulni a családi szokásoktól?
Érdekes módon a karácsony nekem is azok közé a témák közé tartozik, amiről nehezen tudok írni. Engem már gyerekként is zavart az „ünnepi őrület”, hogy anyukám és a nagymamám megállás nélkül főz, hogy az utolsó pillanatban ajándékokért rohangálunk és mindenki be akarja pótolni az elmaradt családi és baráti találkozókat. Ezt nagyon hamar úgy kezdtem „megoldani”, hogy a lehető legnagyobb mértékben kivontam magam mindenből – például direkt elvállaltam, hogy dolgozom.
Idővel persze rájöttem, hogy nem ez a megoldás. A tavalyi volt az első karácsonyom, amit már a szüleimtől elköltözve töltöttem, és elhatároztam, hogy megpróbálom elengedni az ünnepekkel kapcsolatos rossz berögződéseim, de pillanatok alatt ott találtam magam, hogy 24-én délelőtt a hatodik doboz tiramisut gyártottam a családi karácsonyra (nagy a család és szerencsére mind megették), amikor elfogyott a babapiskóta, és a férjem elszaladt a boltba, ahol állítása szerint csak férjek voltak, mindenki egy-egy élesztővel, vajjal vagy zsemlemorzsával. Ez annak a példája, hogy hogyan NE próbáljunk részt venni a családi ünnepekben, óva intek mindenkit attól, hogy bárkinek a kérésére is utolsó pillanatban bevállaljon bármilyen sütemény (vagy étel, ajándék) készítést… Mindig igyekszem tanulni a hibáimból, és idén szeretném a nyugodt készülés jegyében tölteni én is az ünnepeket. (Lehet, hogy csinálok tiramisut, mert a családom „sajnos” nagyon lelkes volt, de biztosan nem 6 dobozzal, és nem 24-én délelőtt!!)
A karácsonyfa kérdéséről is szívesen mondanám, hogy végre találtam jó megoldást, de... Ugyan megpróbálkoztam a cserepes fával, amit sajnos hiába ültettünk ki, nem élte túl, bármennyire is öntöztem és szerettem. Idén ezzel kapcsolatban még nem hoztam döntést, mert azt érzem, hiányozna, ha nem lenne. Apukám mindig lelkes rajongója volt a fadíszítésnek, és nehezen tudok nem kötődni én is ehhez - nehéz dolog elengedni az ilyen családi hagyományokat.
Persze azért nem mondom, hogy nincsenek sikerélményeim a karácsony kapcsán. Anyukám például sikerült hosszas évek után rábeszélni, hogy nincs szükség arra, hogy rántotthúst ÉS kacsát is süssön a szűk hétfős családunknak, főleg úgy, hogy én évek óta vegetáriánus vagyunk. A dekorációt se visszük túlzásba, egy kis narancsos illóolaj és néhány fenyőág díszíti az ünnepi asztalt.
Ajándékok szempontjából szerencsére már egyre jobbak vagyunk mind a saját, mind a férjem családjával. A szüleimmel vagy valamilyen praktikus dolgot veszünk egymásnak (amit előre megbeszélünk), sokszor koncert vagy színházjegyet, esetleg valami elfogyasztható, kistermelői finomságot – tavaly például az Impact Box termékei közül válogattam, amik kizárólag társadalmi vállalkozásokat termékeit forgalmazzák. A nagycsaládommal nem adunk egymásnak ajándékot, csak a legkisebb unokatestvérem kap minden évben valami kedves játékot – tavaly egy adományboltban vettem neki egy rendkívül aranyos plüss unikornist, amiért odáig volt. A férjem családjában sok a gyerek, ott úgy hidaljuk át az ajándék tömeget, hogy minden felnőtt 1 unokaöcsit vagy unokahugit húz – tavaly egy társadalmi vállalkozástól (Tehetség másként) vettem egy nagyon szép karkötőt a húzottamnak, amit látássérült fiatalok készítenek.
Mindennek fényében, én azt javaslom mindenkinek, köztük magamnak is, hogy egy kicsit vegyünk vissza a terveinkből, és próbáljuk meg nyugodtan megélni az ünnepeket. A mértékletesség mindig jó vezető, ami a fenntarthatóbb, kislábnyomos életmód egyik alapját adja.
Vadovics Edina és Vadovics Kristóf – a minimalizmus és maximalizmus ötvözése
A múmik karácsonya c. mese újra és újra olvasása nálunk az ünnepi időszak visszatérő része. Edina gyerekkorában hallotta-látta először, egy templomi alternatív betlehemes történetként, és azóta gyakran elolvassuk ebben az időszakban, hogy ne ezt mondja rólunk valaki, ha ebben az időszakban lát minket: „Mama, ébredj! Úgy látszik, valami rettenetes dolog történik. Karácsonynak hívják.”
Ahogy azt korábban is már megosztottuk, nálunk a hangolódás fontos része a sok kis fény, és egyre több ünnepet idéző, de elsősorban természetes díszlet. Minimalisták vagyunk anyaghasználatunkban, abból a szempontból, hogy a gyertyákon kívül, mert azok sajnos elfogynak, azt használjuk, ami már otthon van vagy a kertből összegyűjthető. Így készült már adventi gyertyasor, így díszítettük több éven át a nappali-konyhánk fölött lévő gerendákat, és így lett a kertben is ünnepi spirál… Idén is már elkezdtek beköltözni hozzánk ezek a dolgok…
Az ajándékokon korán elkezdünk mi is gondolkodni. Mindkettőnknek népes családja van. Egyikünk családjában alapvetően nem ajándékozunk, viszont az ünnepi ebédhez mindenki hozzájárul valamivel, részben előre egyeztetve, ami az ajándékozás egy formája. Másikunk családjában a jelenlegi – de egyébként a család történetében aktívan alakuló – gyakorlat szerint mi felnőttek, páronként, kihúzzuk egymást: azaz mindenki csak egy másik párnak ad valamiféle ajándékot, ami lehet élmény, finomság, saját készítésű dolog, vagy valami egyéb tárgy is, aminek tudjuk, hogy a másik pár örülni fog vagy épp szüksége van rá. Élmény szokott lenni a másik párnak főzőtt vacsora, és színházjegy + gyerekvigyázás kombó is. A gyerekek is sokszor élményt kapnak: nyári tábort, színházat, mozit, kalandpark-látogatást, nagybácsinál-nagynéninél programot stb. Előfordul a tárgyi ajándék is, szülőkkel előtte általában egyeztetve. Ilyenkor igyekszünk helyi kézművest, termelőt, vagy valamilyen egyéb társadalmi célt támogatni a vásárlással (pl. az Igazgyöngy Alapítvány termékei közül választunk). Vagy a gyerekek kedvelik a tárgy-élmény kombinációt is: tavaly például mi a hat unokaöccsöt-húgot együtt vittük a Pagony könyvesboltba könyvet választani és közben forrócsokizni-sütizni. Így még egymásnak is tudtak olvasnivalót ajánlani, és a kölcsönzést egymástól már előre leegyeztetni J Mivel a gyerekeknek az élményt néha nehezebb „átadni”, hisz új szokást alakítunk ki, szoktunk hozzá egy képes élmény-utalványt készíteni, és mellé például házi készítésű kekszet sütni. Az élmény-utalvány abban is segít, hogyha az élményre kicsit várni kell, legyen egy falra kitehető emlékeztető.
Az evés-ivásban is mimimum-maximum ötvözése a mérvadó: minimális környezeti hatásra, és valamilyen szinten időráfordításra, és maximális élményre törekszünk. Ahogy korábban is írtuk e téma kapcsán, talán ebben alakultunk a legtöbbet az évek során, és alakultunk együtt a nagycsaláddal is. Magunknak már sok éve nem főzünk sokfogásos menüt, de persze ez nem azt jelenti, hogy nincs ünnepi finomság! Reggel általában saját készítésű kuglófot eszünk, szintén házi barack- vagy eperlekvárral. Ebédre valami könnyűt eszünk, ami évenként változik, a dec. 24-i ünnepi vacsora pedig valamilyen hal szezonális zöldségkörettel, utána desszert, ami szinte sosem ugyanaz, mert szeretünk új dolgokat, pl. sütést sem kívánó vegán finomságokat is kipróbálni. Az összetevőket helyi termelőktől, doboz-szatyor rendszerekben és a piacon szerezzük be.
A nagycsaládnál pedig sikerült kialakítani, hogy előre egyeztetve mindenki hoz egy fogást vagy fogás-részt, így megoszlik a munka, költség, és kevésbé fordul elő, hogy túl sok lesz a maradék. Ami pedig adódik, szétosztjuk.
Végül…
Elmondhatjuk ismét, hogy sokféleképpen lehet másfélfokosan, kislábnyomosan, zölden és felelősen ünnepelni. Az alapelvek ugyanazok, vagy nagyon hasonlóak, de a megvalósítás változatos, egyéntől, családtagoktól, a szokások és hagyományok épp aktuális és elfogadható alakításától függ. A hagyományok, szokások meghatározzák terveinket, magunkkal (és másokkal) szemben támasztott elvárásainkat. Megkérdőjelezésük, átalakításuk sem mindig egyszerű, de lépésről lépésre lehetséges: kivehetünk egy már sokadik fogást vagy sütit, kicserélhetünk összetevőt, átalakíthatjuk az „ajándék” fogalmát… kísérletezzünk, de türelemmel :)
Ha valaki további inspirációra, további ötletekre vágyik, ajánljuk a bejegyzés elején található ellenőrző listát és tavalyi naptárban található linkeket, illetve ajánljuk még korábbi, a GreenDependent csapat által készített összeállításokat, olvasnivalókat, kedvenc tippeket, sőt egy videót is:
❄️ jelenlegi és korábbi munkatársaink kedvenc ünnepi tippjei;
❄️ GreenDependent munkatársak ünnepi készülődése;
❄️ előadás és beszélgetés a kislábnyomos ünneplésről.
Mindenkinek nagyon szép, lehetőleg nyugis, és persze kislábnyomos-másfélfokos készülődést kívánunk!
A GreenDependent csapat
