Talán ellentmondásosnak tűnik, de lehet felelősen, kis(ebb) környezeti és társadalmi hatással is pihenni. Sőt, választhatunk olyan pihenést, kikapcsolódást, amivel pozitív társadalmi-gazdasági hatásunk lesz, például ha a nyaralási célpontként választott helyszínen ott élők által működtett szállást választunk, ahol arra is figyelnek, hogy helyi termékekből készített finomságokat szolgáljanak fel nekünk. És a környéken élőknek adnak munkát, például az odalátogatóknak biztosítva helyi érdekességeket bemutató túrákat, sétákat, egyéb kulturális programokat.
A tervezés nagyon fontos: ha időben kezdjük a készülődést, alaposan utánanézünk a dolgoknak, jelentősen tudjuk negatív hatásunkat csökkenteni, pozitív hatásunkat pedig növelni. Jó tudni, hogy környezeti szempontból a legfontosabb, hogy hová (azaz milyen messze) megyünk, mivel jutunk oda, és milyen szállást választunk. Emellett fontos, hogy mit csinálunk a nyaralás alatt, és persze az is, hogy miket eszünk és iszunk. Végül, a mindenféle „kis dolgoknak” is nagy hatása lehet, például, hogy milyen napvédelmet választunk, használjuk-e a nyaralás alatt is kulacsunkat, ebéd-dobozunkat, elfogunk-e mindenféle műanyag ajándékot stb. Az alábbiakban megosztjuk saját tapasztalatainkat, terveinket, próbálkozásainkat, de aki átfogóbb összefoglaló, összegyűjtött tippeket olvasna inkább, arra is van itt lehetősége.
Szőllőssy Anita – Balaton, tenger és vonatozások
Nekem a nyaralás, és általában az utazás az egyik legnehezebb pontja a zöld életmódnak, mert nagyon szeretem, legszívesen állandóan úton lennék és mindig a következő utat tervezgetem.
Az állandó utazási vágyat szerencsére magyarországi kalandjainkkal is tudjuk enyhíteni. 😊 Idén például Gyulán jártunk, ahol nagyon jó bringatúrát szerveztünk magunknak a Kőrösök partján. Ráadásul van egy balatoni családi nyaralónk, ahova rendszeresen járunk hétvégente, itt is sokat biciklizünk és már a környék összes geoládáját megkerestük.
Amikor ezt a bejegyzést írom, épp Berlin felé utazunk vonattal, az EnergyPROSPECTS projektünk keretében szervezett projektmeetingre. Úgy döntöttünk, pár nappal korábban útra kelünk, hogy egy kis extra kirándulással és városnézéssel töltsük az időt. Habár jártunk már Berlinben, nem tartok tőle, hogy nem lesz mivel eltöltenünk az időnket. Evezésre és piacozásra készülünk!
Egyébként nagyon szeretünk vonatozni, a legnagyobb és legkalandosabb utunk az isztambuli túránk volt, ahova két köztes megállóval jutottunk el, és kettővel vissza. Már többször jártunk itt, mert egy barátom kint dolgozik – volt, hogy közös autós „roadtripet” csináltunk a látogatásból, ami pont annyira volt fárasztó, mint amennyire izgalmas. Nem volt könnyű mindent bepakolni, mert ha már autóval megyünk, akkor segítünk mások csomagjainak is hazakerülni.
Idén is tervezünk még egy utolsó látogatást Törökországba, mert úgy tűnik, hamarosan hazaköltöznek. Viszont valószínűleg most repülővel utazunk, mert nagyobb társasággal készülünk, és sajnos kevesen osztoznak velünk a végtelen vonatozás és buszozás szenvedélyében.
Van még néhány bizonytalan tervünk is. Régóta vágyom vissza Olaszországba, ahol egy Erasmus félévet töltöttem az egyetemen. És Horvátország is mindig a listánkon van, de valahogy az elmúlt években más irányt vettek végül a terveink. Idén egyelőre mind a kettőt talonban tartjuk, a horvát látogatást például össze is köthetnénk a Degrowth konferenciával. Az olaszországi vonatozás pedig szintén csodás kaland, ezt már tapasztalatból mondom.
Mihály Edina – Staycation, csere-bere és sok-sok biciklizés
Kis túlzással születésem óta vagyok kislábnyomos utazó: édesapám a MÁV-nál dolgozott, így számunkra alapvető volt, hogy vonattal járunk nyaralni is. Gyerekkoromban hálókocsiban utazva bejártuk egész Európát, általában éjjel voltunk úton, nappal pedig egynapos városlátogatásokon vettünk részt út közben. A legmesszebbi pont, ahová így eljutottunk, egy Barcelona melletti városka volt, ekkor én 7 éves voltam, a húgom 5. Szóval, ha valaki most épp azon morfondírozna, bele merjen-e vágni hosszabb vonatútba kisgyerekkel, csak bíztatni tudom: nekem csak csodálatos emlékeim maradtak ezekről az utazásokról, és azóta sem tudok sehol máshol olyan jót aludni, mint vonaton. :)
Már felnőve, az utazásaink szervezésekor a zöld szempontok mellett az is fontossá vált, hogy egy kis időre beleláthassunk az ott élő emberek mindennapjaiba, hogy szabadon, kötetlenül fedezhessük fel a területet, és persze a költséghatékonyság is lényeges. Így legtöbbször vagy Airbnb-n foglalunk egy kis lakást, vagy ismerősöknél szállunk meg, esetleg lakást cserélünk az utazás idejére. Fontos szempont, hogy legyen konyhánk, imádom felfedezni a kis piacokat és megkóstolni a helyi alapanyagokat. A városlátogatásaink során legtöbbször biciklit bérlünk, vagy a közösségi közlekedést használjuk, a természetben pedig sokat túrázunk, gombászunk.
A vakációzás legtakarékosabb, legkevesebb utazással és idegeskedéssel járó változatát viszont csak akkor fejlesztettük ki, amikor a kisfiunk egyévesen épp örökmozgó, önveszélyes és rémesen rosszul alvó korszakát élte; egy pár napos nyaralás során beláttuk, hogy ez így sokkal inkább fárasztó, mint pihentető, ezért a következő hónapra tervezett nyaralásunk időpontjában egyszerűen otthon maradtunk. Pontosabban szólva otthoni vakációztunk, vagyis „staycationöztünk”. Mi is meglepődtünk rajta, mennyire jól éreztük magunkat abban az egy hétben, így azóta ez is a nyaralós repertoárunk részévé vált. De hogyan is zajlik nálunk egy staycation?
🌞 Tényleg pihenünk! Tehát szabadságra megyünk, nem tervezünk be erre az időszakra hivatali ügyintézést, orvoslátogatást, nagybevásárlást, ahogy egy rendes nyaraláson sem tennénk.
🌞 Viszont otthon, a saját ágyunkban alszunk, oda térünk haza minden nap.
🌞 Minden napra tervezünk valami programot: felkeressük azokat a látnivalókat a környékünkön, ahol még nem jártunk, vagy akár csak elnézünk egy ritkábban látogatott játszótérre, egy kávézóba. Strandolni is sokat szoktunk járni a lakhelyünktől 10 perc autóútra lévő tóhoz.
🌞 Természetesen nem maradhatnak el a hagyományos nyaralás kellékei sem, mint a fagyi, a főtt kukorica vagy a lángos!
Csiki Eszter – Átalakuló nyaralási szokások
Az elmúlt években számos behatás (pl. covid járvány, költözések, családbővülés és nem utolsósorban a tudatosságunk további elmélyülése) alaposan megváltoztatta a nyaralási szokásainkat. Azelőtt viszonylag nagy lábnyomúnak mondanám az utazásainkat, elsősorban a repülés miatt. Persze, már akkor is figyeltünk az utazások során a hulladék minimalizálására, de ez csak egy parányi szelete (mérsékelt javító hatással!) egy amúgy magas karbon-kibocsátású szabadságolásnak.
Mára már sokat változtak a szokásaink, szemléletünk a nyaralás terén is. Egyrészt rájöttünk, hogy milyen sok felfedeznivaló vár minket itt kishazánkban is, nem kell a bolygó másik felére röppenni szépségért, élményért, sőt kifejezetten ajánlott (ezt édesapám anno sokszor megfogalmazta, de akkor még nem igazán fogadtam el…) egy szélesedő spirálként elképzelni a felfedezést, ahogy először a mikrokörnyezetünket ismerjük meg, és ennek mentén aztán lassan tágítjuk a köröket.
Amióta külföldről hazaköltöztünk, egy listában gyűjtjük az általunk meg nem látott, illetve a kisgyerekkel kifejezetten ajánlott helyeket, idén nyáron a csopaki Balatoni Élményparkot, az első közös bobozást és a nyíregyházi állatkertet a sóstói stranddal együtt mindenképp ki szeretnénk pipálni a listáról. Az otthon töltött idő is felértékelődött, főleg mióta saját otthonba költöztünk. Barkácsolni, kertészkedni vagy napozni az erkélyen nagy kedvenceink mostanában! Nyáron ezt még kiegészítjük a közeli strandokkal, szabadtéri mozival és a nagyszülők kertjével is.
Szerencsés és egyben szerencsétlen is, hogy a családunk nagy része szerte a világban választott magának végleges lakóhelyet, így a rokonlátogatás nagyobb utazásokkal jár… Az autózást nem preferáljuk, így főleg vonattal megközelíthető úti célokat választunk, akkor is, ha mégis külföldi vakáció vagy rokonlátogatás mellett tesszük le a voksunkat. A dolgunkat megkönnyítendő, ideális esetben éjszakai vonatot szemelünk ki, hogy kisgyerekkel se tűnjön hosszúnak és fárasztónak az út, egy hálófülkében átaludt éjszaka viszont ideális kezdés, hogy tényleg pihentető legyen az üdülés. :)
Vadovics Edina és Vadovics Kristóf – a tenger és hegyek vonzásában, de mértékkel…
Nagyon szeretünk Magyarországon is nyaralni, pihenni, kikapcsolódni, és már sok „zöld” szálláshelyet felfedeztünk (nem feltétlen hivatalosan minősítettet, de saját szempont-listánk alapján szigorúan ellenőrzöttet J), a környékükön sok helyet bejártunk és a helyi finomságokat is megkóstoltuk. DE…! A sós tengervíz és magas(abb) hegyek vonzó erejének nem tudunk mindig ellenállni, ezért ha tehetjük, engedünk a vonzásnak, de szinte mindig Európán belül. Szerencsénk van, mert Magyarország környékén sok lehetőség van, kedvencünk például a szlovéniai hegymászás - horvát tengerpart párosítás. Eleinte sátorral, majd később, elsősorban kutyánk miatt, kempingben mini házikóban alvással.
Ezekre az utakra általában autóval megyünk, már csak a fél-nomád nyaraláshoz szükséges cuccok mennyisége miatt is, hogy vihessünk rollert és/vagy biciklit, és hogy eldugottabb helyekre is eljuthassunk. Fontos azt is megjegyezni, hogy ha munka miatt utazunk hegyes vagy tengerparti helyre, akkor, ha csak lehet, összekötjük vele a nyaralást, hogy így is csökkentsük utazási szükségletünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy minél több és minél messzebbi konferenciára jelentkezünk be, sőt… Ezen a téren is már a balekság határát súrolóan válogatósak vagyunk, tengeren túli konferenciákra elvből nem járunk. :)
Szállásnak olyan helyet választunk, aminek lehetőség szerint van valamilyen zöld minősítése, vagy a már említett saját rendszerünkben (ehhez segítség ld. pl. ITT) megfelel minél több zöld szempontnak. Idén kerek évfordulót, 50. születésnapot is ünneplünk egy utazással, ahová az airbnb öko változatán, az ecobnb-n találtunk nagyon jó szállásokat, félig nomádot UNESCO világörökség nemzeti park területén is. Érdemes szétnézni tehát mielőtt foglalnánk!
Nyaralás alatt igyekszünk minél jobban megismerni a helyi szokásokat, ételeket, italokat, kikapcsolódási lehetőségeket. Ezért teljes ellátást soha nem választunk, megnézzük a piacot, felkutatjuk a kis éttermeket, kísérletezünk! Programok terén is igyekszünk a karbon-takarékosakat választani: gyalogos vagy rolleros városnézés, kirándulás-hegymászás, tengerparton elmélkedés, úszás, olvasás, és amit helyben találunk!
Mindezek ellenére, ha ritkán is (eddigi életünkben kb. 10 évente egyszer) repülős, tengerentúli nyaralásra is megyünk. Ilyenkor hosszabb nyaralást tervezünk, minimum két-háromheteset, hogy jobban hasznosuljon a karbon-lábnyomunk, és persze közben a kultúrát, szokásokat is jobban megismerjük. Ilyenkor felelősséget vállalunk repülésünk karbon-lábnyomáért: kiszámoljuk mekkora és a TreeDependent program keretében őshonos gyümölcsfákat adományozunk iskoláknak, nonprofit intézményeknek.
És… odafigyelünk a mindenféle nyaraláshoz szükséges dologra: környezetbarát minősítésű naptejet veszünk, viszünk kulacsot, ételes dobozt, szatyrot, csak úgy, mint otthon, az extra nyaralási kellékeket kölcsönkérjük (vagy mi kölcsönadjuk), pl. tábori lámpa és főző, autóban működtethető hűtő, keressük a helyi és szezonális ételeket, és a többi.
Végül, aki szeretné utazásának hatását számszerűsíteni is, annak ajánljuk az ecopassenger oldalt az autózás, vonatozás és repülés karbon-lábnyomának összehasonlítására. Az utazás és szállás tervezéséhez pedig itt található egy érdekes kalkulátor.
Összeállították: a GreenDependent munkatársai, Vadovics Edina bevezetőjével és zárszavával