Országok, vállalatok és különböző koalíciók éghajlatvédelmi célokat tűznek ki az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának "nettó nullára" való csökkentése vagy a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 °C-os céllal kompatibilis szintre való korlátozása érdekében. Ehhez kapcsolódóan felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hogyan segíthetjük mi is, egyénként, ezeknek a céloknak az elérését. Egy átlagos uniós állampolgár megvalósíthatja-e a másfélfokos életmódot tényleges életmódváltás nélkül?
Avagy lehetséges-e a másfélfokos életmód tényleges életmódváltás nélkül?
Stephanie Cap és Laura Scherer, Leideni Egyetem
Országok, vállalatok és különböző koalíciók éghajlatvédelmi célokat tűznek ki az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának "nettó nullára" való csökkentése vagy a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 °C-os céllal kompatibilis szintre való korlátozása érdekében. Ehhez kapcsolódóan felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hogyan segíthetjük mi is, egyénként, ezeknek a céloknak az elérését. Egy átlagos uniós állampolgár megvalósíthatja-e a másfélfokos életmódot tényleges életmódváltás nélkül?
Kutatásunk célja, hogy feltárja, milyen mértékben valósítható meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése az ipari szén-dioxid-kibocsátás széleskörű csökkentésével, és a csökkentésből mekkora részt kell vállalniuk az egyéneknek.
Tanulmányunkban számszerűsítettük, hogy mennyivel lépnénk túl az éghajlati célokat abban az esetben, ha csak a „háttérváltozók” hatnak a világgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátására. A háttérváltozók jelen esetben olyan társadalmi-gazdasági és ipari fejleményekre utalnak, amelyek hatással vannak az üvegházhatású gázok kibocsátására, mint például a nagyobb gazdasági termelékenység vagy a megújuló energiarendszerre való áttérés. Ezeket a változásokat a globális gazdaság olyan modelljére alkalmaztuk, amely a termékekre és szolgáltatásokra fordított kiadásokat összekapcsolja az adott gazdasági javak előállításához kapcsolódó kibocsátásokkal (ún. környezeti szempontból kiterjesztett input-output modell). Az előre vetített változások a nagyobb társadalmi és gazdasági egyenlőség és a technológiai innováció révén elérhető 1,5 °C fokos felmelegedési határértékkel összeegyeztethető pályán alapultak (SSP1-RCP1.9).
Természetesen a dekarbonizációs törekvések egyes területei nem csak ipari vagy kormányzati intézkedéseket, hanem egyéni intézkedéseket is igényelnek. Lásd a hagyományos gépkocsik fenntarthatóbb mobilitási lehetőségekre való lecserélését a kormányzat politikája ösztönözheti, de az egyén viselkedésváltozására is szükség van. Ugyanez igaz a háztartások energetikai átalakítására, az étrend megváltoztatására és a szabadidős utazásokra. Ezeket a változásokat szándékosan kihagytuk a modellezésből, hogy rávilágítsunk, hogyan alakulhat az egyén karbon-kibocsátása, ha nem kíséri a másfélfokos életmódot célzó viselkedésváltozás.
A modellt úgy alakítottuk, hogy tükrözze a jövőbeli népességet és a gazdasági tevékenységek termelési inputjait is. Ezt követően kiszámítottuk a jövőbeli háttérrendszeri változásokat tükröző egyéni fogyasztásalapú lábnyomokat: a nemzeti fogyasztásalapú háztartási lábnyomokat (ld. korábbi blogbejegyzésünket) elosztottuk a népesség-előrejelzésekkel, így megkaptuk az egy főre jutó célértéket. Ezeket a lábnyomokat összehasonlítottuk a kibocsátáscsökkentési technológiákra kevéssé támaszkodó szén-dioxid-kibocsátási költségvetésből származó, 1,5°C-kompatibilis kibocsátási célkitűzésekkel.
A kapott eredmények azt mutatják, hogy az Európai Unióban fontos szerep jut az egyéni viselkedésváltozásnak. Kizárólag háttérváltozásokkal az előrejelzések szerint az EU országai közül csak egy fogja teljesíteni a 2030-ra kitűzött éghajlati célt (Szlovákia), és egyetlen ország sem tudja teljesíteni a 2050-es célt (2. ábra).
A 2030-ra vonatkozó átlagos célértéket (2,35 t CO2e/fő/év) egyedül Szlovákia teljesíti, Horvátország pedig 1%-kal lépi túl. Luxemburg és Belgium lábnyoma az előrejelzések szerint több mint kétszerese lesz a 2030-as célértéknek, és Magyarország is jóval túllépi azt. 2050-ben az EU 27 tagállamában a 2050-es célérték 2,5-13-szorosa között mozog a túllépés mértéke (0,53 t CO2e/fő/év). Magyarország, több európai országhoz hasonlóan, 2030-hoz képest is növelni fogja karbon-lábnyomát.
Az uniós eredményeket összehasonlítottuk három Európán kívüli G20-ország (Indonézia, Mexikó és Dél-Afrika) lábnyomával is. Indonéziában a legkisebb a 2030-ra előre jelzett lábnyom, 2,5 t CO2e/fő/év, ami 6%-kal haladja meg a 2030-ra kitűzött célt. Az EU-27-hez hasonlóan az előrejelzések szerint a három ország egyike sem fogja elérni a 2050-re kitűzött célt az egyének viselkedés- és/vagy életmódváltozása nélkül.
Egyes országok lábnyoma várhatóan még növekedni is fog (ld. Magyarországé is), mivel a növekvő fogyasztás és a kevésbé hatékony technológia együttes kibocsátása meghaladja a háttérfolyamatokból eredő kibocsátás-csökkenést. A gazdaság és a termelékenység növekedése a háztartások jövedelmét is növeli, ami még több fogyasztást eredményez, lásd gyakoribb személygépkocsi-használatot és nagyobb, több fűtést és hűtést igénylő lakóházakat. A klímacélok elérése érdekében ezeket a változásokat fenntarthatóbb technológiák bevezetésével vagy a mértékletes gondolkodásmód elterjesztésével kell ellensúlyozni.
A vizsgált években az EU-ban és a három G20-országban a közlekedés, a háztartási energia és az élelmiszerek teszik ki a kibocsátások legnagyobb részét. A G20-országokban a közlekedésből származó kibocsátás a költekezési szokások változásával párhuzamosan 2030-ra megelőzi az élelmiszerekét, mert az alapvető fontosságú kiadások mellett egyre több lesz a szabadon elkölthető, felhasználható bevétel a háztartásokban.
Az egyenlő(tlen)ségnek is szerepe van a szén-dioxid-kibocsátás alakulásában. Míg /egy tehetős háztartás fogyasztási portfóliójának teljes kibocsátási intenzitása pénzegységenként kisebb lehet, mint egy kevésbé tehetős háztartásé, a jómódú egyének teljes karbon-lábnyoma általában nagyobb a több fogyasztás miatt. Az egyenlő lábnyomra vonatkozó célkitűzés tehát sokkal nagyobb relatív csökkentést követelne meg a magas jövedelem miatt nagyobb lábnyommal rendelkező háztartásoktól.
Kutatásunk azt vizsgálta, hogy hogyan alakul az egyének karbon-lábnyoma a klímacélokhoz képest, ha kizárólag a háttérváltozókra hagyatkozunk a kibocsátás-csökkentésben – az eredmény egyértelműen azt mutatja, hogy az egyéni viselkedésváltoztatás fontos szerepet játszik a klímaválság mérséklésében.
Fordította: Antal Orsolya és Vadovics Edina
Eredeti angol nyelvű cikk: https://onepointfivelifestyles.eu/blog
Segítség, ötletek az egyéni változáshoz: 50 másfélfokos életmód opció
További sok-sok tipp, inspiráció, példák: http://www.kislabnyom.hu